Törhetetlen szenvedély

Az uralkodó nemcsak a kertek és az udvari tánc, de a gyémántok iránt is olthatatlan szenvedélyt táplált, mely Mazarin bíboros által adományozott, 18 kivételes drágakőnek volt köszönhető. Ez egyúttal hozzájárult hatalmának és uralkodásának megerősítéséhez is. Annyira beleszeretett a gyémántokba, hogy mindenét ezzel díszítette: a ruháit, gombjait, kalapjait, kardjait, cipőinek csatjait, gomblyukait. Egy alkalommal, hogy a török ​​nagykövetet lenyűgözze, még egy olyan öltönyt is készíttetett magának, amely teljes egészében fehér gyémántokkal volt díszítve.

Az első drágakő kereskedő

Szenvedélyét Jean-Baptiste Tavernier folyamatosan táplálta. A drágakövek kereskedőinek őseként Tavernier 1631 és 1668 között hat utat tett meg, amelyek során 240 000 kilométert utazott. Törökországba és Perzsiába ment, ellátogatott Indiába, és ő volt az első európai is, aki eljutott a Golconda Valley híres gyémántbányájába. Kivételes kövekkel tért vissza, köztük a híres 115 karátos, „Hope” (vagy akkori nevén „Bleu de France”) névre hallgató gyémánttal, melynek hihetetlen történetéről itt olvashat: Híres gyémántok

Előrelépés a drágakőcsiszolás terén

1550-ben Párizsban mintegy 300, kitűnő aranyműves műhely működött, ám a legjobb kőfaragók Hollandiában dolgoztak. XIV. Lajos mindenekelőtt arra törekedett, hogy még inkább kiemelje gyémántjai tündöklését, így a francia drágakőcsiszolóknak tovább kellett fejleszteniük szaktudásukat. Az elkövetkező évek során technikájukat a maximumra fejlesztették, megtöbbszörözték a gyémántok fazettáinak számát, így növelték meg a gyémántok ragyogását és csillogását, megteremtve a legnépszerűbb, briliáns csiszolás alapjait. Pierre Le Tessier de Montarsy, Sylvestre Bosc és Pierre Blain a korszak leghíresebb kézművesei voltak, akik a Napkirály szenvedélyének szentelték életüket, és akik a XVII. század második felére Párizst a luxus ékszerek fővárosává tették. 

XIV. Lajos gyémántok iránti látványos rajongása az arisztokráciát is olyannyira megfertőzte, hogy Versailles-t csillogó színházzá változtatta. Gyémántok díszítették a hölgyek fűzőjének elejét, a kabátujjakat és a brokát kabátokon hordott sálakat. 

A koronaékszerek

Uralkodása alatt XIV. Lajos nagymértékben gazdagította gyűjteményét, az ékszerek az állam tulajdonát képezték. 

A Napkirály volt Nyugaton a leggazdagabb: 1691-ben 5,885 darab gyémánt, 1500 darab más drágakő és 500 darab gyöngy volt a birtokában: többek közt a Mazarin bíborostól örökölt 18 darab gyémánt (köztük az 55,23 karátos "Sancy"-t), illetve azok a színes gyémántok is, amelyekért a király menthetetlenül rajongott. 

A „Bleu de France" (vagyis a „Hope”), volt uralkodásának szimbóluma (a Smithsonian Intézetben mutatták be). 

Az Indiából származó,  20,53 karátos "Hortensia" gyémánt nevét Hollandia Királynőjéről, Hortense de Beauharnais-ról kapta. 1887-ben, amikor a francia koronázási ékszereket eladták, Hortensia lekerült a koronáról történelmi és materiális értékének köszönhetően. 1792-ben a Francia Forradalom idején a koronázási ékszerek egy részét ellopták, köztük Hortensia gyémántot is, mely egy évvel később, 1793-ban került elő.