A korund a gyémánt után a legkeményebb ásvány; a MOHS-féle skálában a 9-es fokot képviseli. Nagy keménysége folytán tartós és ellenálló drágakő; a drágakőnek nem alkalmas fajták pedig technikai célokra használhatók. Az egyes fajták és a különböző lelőhelyekről származó korundok nem egyenlő keménységűek. A zafír valamivel keményebb a rubinnál, a zafírok között pedig a ceyloni keményebb, mint a kasmiri.
A korund legkedveltebb két fajtája a pirosszínű rubin és a kékszínű zafír, de ezeken kívül előfordul zöld-, sárga-, sárgásvörös-, barna- és ibolyaszínű is. A szín eloszlása sokszor nem egyenletes, hanem sötétebb és világosabb foltok és rétegek váltakozhatnak a kőben. Olyan kristályok is előfordulnak, amelyek egyik végükön más színűek, mint a másikon.
A rubinok között a legkedveltebbek és legbecsesebbek a sötét kárminpiros, úgynevezett "galambvérszínű".
A különböző lelőhelyekre nézve határozott színkülönbségek állapíthatók meg. Így a burmai rubinok tökéletes pirosak, a keresett galambvérszín is gyakori, míg a sziámiak sötétebb színűek és barnás- vagy narancssárgába hajlanak, a ceyloniak pedig világosabb színűek és igen sokszor foltokban színezettek.
A rubinok belsejében is gyakoriak az ásványzárványok, amelyek a mesterséges kövektől való megkülönböztetésben igen fontosak, sőt minőségükből a lelőhelyre is következtethetünk Sok esetben a rutiltűk egy irányban való elhelyezkedése selyemfényt idéz elő, ami különösen értékessé teszi a követ. Az ásványzárványokon kívül a rubin gyakran folyadékzárványokat is tartalmaz, amelyek sokszor csőalakú üregecskéket töltenek ki.
A rubinon gyakran bizonyos irányban sajátságos fényjelenség látszik, ami különösen domborúan csiszolt felületen jut jól érvényre. A csillagzafír és csillagrubin fényjátékát elsősorban rutiltűcskék okozzák
A rubin legfontosabb lelőhelye: Burma és Ceylon.
Igen szép galambvérszínű rubint aránylag keveset találnak, a legtöbb kő színe kissé az ibolyásba és kékesbe hajlik, éppen ezért a szép piros kövek rendesen már ott helyben igen nagy áron elkelnek. A teljesen hibátlan kristályok általában nem nagyok, 6-9 karátos, szép hibátlan kő már csak ritkán fordul elő, ennél nagyobbat pedig csak egész elvétve találnak
Híres nagy rubinok indiai fejedelmek kincseskamráiba, uralkodók koronakincsei közé és különböző múzeumokba kerültek. Különösen sok szép rubin van a perzsa sah birtokában.
A Burmában előfordult néhány igen nagy rubin adatai a következők: 1875-ben találtak egy 37 és egy 47 karátos követ. Burmában a rubinokhoz az angol birtokbavétel előtt a bennszülöttek teljesen egyszerű módon jutottak. A folyóvölgyek drágakőtartalmú anyagát kiásták s a földbe mélyesztett lyukakban vízzel mosták, majd kézzel válogatták
A rubin csiszolása és foglalása. A rubint legtöbbnyire brilliáns formára csiszolják, de kedveltek a lépcsős és vegyes csiszolású táblakövek is.
A rubin értéke. A tiszta galambvérszínű, teljesen hibátlan, elsőrendű rubin már a múltban is a legértékesebb drágakő volt, újabb időben pedig különösen magasra szökött fel az ára. A rubint nemcsak az ókorban becsülték nagyra, hanem a középkorban is s a "karbunkulus" bizonyosan a rubint is jelentette.
Mohs: 9.