A legrégibb ránk maradt gyöngyöt a Louvre őrzi egy, Krisztus előtt 520 körül élt, perzsa hercegnő ékszerének töredékében.
A gyöngyöt tengeri és édesvízi kagylók több faja, valamint egyes tengeri csigák termelik. Csak azokban a kagyló- és csigafajokban találhatunk gyöngyöt, melyek gyöngyházat termelnek, mert a gyöngy nem egyéb, mint a rendestől eltérő körülmények között keletkezett gyöngyház. Az összes gyöngytermő lágytestűek közül messze kimagaslik jelentőségében a tengeri gyöngykagyló (Meleagrina margaritifera).
A gyöngykagylóknak csak igen kis, nem is egészen 1 %-a tartalmaz gyöngyöt, a gyöngy tehát nem szükségképpeni tartozéka a gyöngykagylónak.
Igazgyöngy akkor keletkezik, ha az idegen anyagot körülvevő gyöngyházburok minden irányban szabadon, gömbalakban fejlődhet ki az állat testében. Az igazgyöngy szelíd fényét a réteges-pikkelyes felépítés okozza, enyhe színjátéka pedig interferencia-jelenség. A fény és szín áttetszőséggel párosulva, hozzák létre az igazgyöngy szelíd szépségét, melyet már évezredek óta csodál az ember.
A különböző termelőhelyekről származó gyöngyök színben, színjátékban többé-kevésbé eltérnek egymástól, úgyhogy a nagyobb gyakorlatú gyöngykereskedők, alapos megtekintés után, legtöbbször meg tudják állapítani a gyöngy származási helyét.
A fekete gyöngyök a Déli-tengerben, világoszöldek Kelet-Indiában, fényes zöldek Japán partjain fordulnak inkább elő.
Savakkal szemben a gyöngy igen érzékeny.
A gyöngyök növekedése nagyon lassú. RIEDEL szerint a folyami gyöngykagylókban a gyöngyházréteg évente 0.048-0.052 mm-el növekszik. A japán nevelt gyöngyök évi növekedése átlagban 0.089 mm.
A tengeri gyöngykagyló előfordulása. A gyöngykagyló-fajok melegvizű tengereknek sekélyebb partvidékein, öbleiben élnek, Ázsia, Ausztrália, Közép-Amerika egyes partjain.
Földünk egyik legrégebben ismert és gyöngytermelésben ma is vezető szerepet játszó vidéke a Perzsa öböl nyugati része, az arab partok mente, különösen a Bahrein-szigetek vidéke. Innen húzódnak körülbelül 70 mértföldre dél felé a kagylópadok. A fenéken, 6-13 méteres mélységben, száz és százezer számra élnek itt a gyöngykagylók odatapadva a fenék korallmészkövéhez. A kifejlett kagylók kétszeres tenyérnagyságot és négy centiméter vastagságot is elérnek.
Folyami gyöngyök. A folyami gyöngykagylónak rendesen kissé fakószürkés színű gyöngye ritkán éri el a tengeri gyöngykagylók I. osztályú gyöngyeinek szépségét. A folyami gyöngykagylók a tiszta vizű, gyors folyású patakokat, folyókat kedvelik. Megközelítőleg minden századik kagylóban akad gyöngy s száz gyöngy között egy elsőosztályú akad; szóval tízezer kagyló szolgáltat egy kiválóbb gyöngyöt.
A leggazdagabb telepeket Észak-Amerikából ismerjük.
Ősrégi Kína folyami gyöngykagylóhalászata. A Kínában forgalomban lévő gyöngyök túlnyomó százaléka hazai termésű édesvízi gyöngy.
Egy kagylóban általában csak egy gyöngy szokott keletkezni, találtak azonban már két, három, sőt több gyöngyöt is egy állatban. A legtöbb gyöngyöt, 87 darabot, egy indiai, 67 darabot egy ceyloni gyöngykagylóban találták.
A gyöngyszemek nagysága a mikroszkópitól a mogyoró-, sőt ritkán ezen felüli nagyságig is változhat. Súlyukat a kereskedelemben grain-nel mérik.
A gyöngyök értéke az alaktól, színtől, fénytől és főként a nagyságtól függ. Alakra legértékesebbek a kifogástalan gömbölyű, majd a szabályos körte- és a cseppalakú gyöngyök. A csepp-, körtealakú gyöngyök értékét azonban nagyban emeli, ha két, színben, alakban, nagyságban teljesen megegyező példányt találnak s ezekből egy minden tekintetben összeillő párt sikerül összeállítani. Szín tekintetében eltérő az ízlés: míg keleten a kissé sárgásszínű gyöngyöket kedvelik, addig Európában a fehér, de még inkább a kissé rózsásszínűeket fizetik meg legjobban, ugyanígy Amerikában is.
A gyöngyök túlnyomó része kifúrva, gyöngysornak fűzve kerül forgalomba. Míg régebben az egyenlő vagy közel egyenlő szemekből összeállított egy vagy többsoros gyöngysorokat hordták, ma a középtől kétoldalt egyenletesen kisebbedő szemekből fűzötteket kedvelik. Átlagos hosszuk negyven centiméter. A jobbról-balról egymáshoz nagyságban, színben, alakban jól illő szemek összeválogatása, különösen értékesebb gyöngysorok esetében, nagy készletet és jelentős gyakorlatot igénylő művelet s bizony, sokszor évek kellenek hozzá, míg a nagyobb cégek is egy különösen szép gyöngysorhoz elegendő s mindenben megfelelő anyagot össze tudnak szedni.
A gyöngy lágysága, kémiai összetétele és felépítése folytán a legérzékenyebb ékesség. Ütés, keményebb tárgyakkal való huzamosabb érintkezés ártalmára van, karcolásokat, ütődéseket szenved s ezek szépségét csökkentik. Nagyon kell reá vigyázni viselés és megőrzés közben is. Természetes, hogy savaktól, alkáliáktól óvni kell, vigyázni kell, hogy ne kerüljön gyakorta érintkezésbe, szappanos vízzel, testápoló krémekkel, kenőcsökkel. Hirtelen felmelegedés vagy lehűlés szintén árt a gyöngynek; repedések keletkezhetnek rajta, vagy pikkelyei felcserepesednek.
Érzékenysége dacára a gyöngy kellő vigyázat mellett évszázadokig változatlanul őrzi meg szépségét. A párisi Nemzeti Könyvtárban őriznek egy gyöngyökkel díszített, a Kr. u. IV. századból származó könyvtáblát, melynek gyöngyei teljesen hibátlanok. Nem észlelhető változás Szent Koronánk immár 900 esztendős gyöngyein sem, úgyszintén fejedelmi, főúri kincstárak középkori gyöngyékszerein sem. Ezzel szemben a sokat hordott gyöngyök élettartamát száz esztendőre becsülik.
A gyöngy az emberiség történetében
Európa népei jóval később ismerték meg a gyöngyöt, mint a keletiek, mert a Földközi-tenger vízében a gyöngykagyló nem él.
A középkorban a gyöngy mindvégig megtartotta kivételes helyét a legtöbbre becsült ékességek sorában. Egyházi és világi hatalom jelvényeit, szentségtartókat, kelyheket, koronákat a drágakövek mellett mindig több-kevesebb gyöngy is díszítette. A Magyar Szent Koronán 24 borsónyi és 204 kisebb gyöngy van; a bizánci részt sűrűn egymáshoz illesztett gyöngyök szegélyezik.A bécsi világi kincstárban őrzik MÁRIA TERÉZIA keresztelő készletét; a takarót, a párnát, a fejkötőt, mind gazdag gyöngyhímzés borítja.
Szebbnél-szebb gyöngyökben hihetetlenül gazdagok az indiai uralkodók kincstárai. Az ott őrzött gyöngykincs legértékesebb példányának mondják a Baroda uralkodójának birtokában lévő, tíz és fél láb hosszú, hat láb széles, válogatott gyöngyökkel hímzett gyöngyszőnyegét.
Híres gyöngyök
A legnagyobb ismert gyöngy HOPE bankár tulajdonában volt, ma a londoni South Kensington múzeum kincse. Körtealakú, 50 mm hosszú, kerülete alul 83 mm, felül 83 mm, súlya 1816 grain. Felülete háromnegyedrészben szép, fehér színt játszó, egynegyedrészben bronzszínű, értékét negyed millió aranykoronára becsülik. A perzsa sah kincstárában egy 35 mm hosszú és 25 mm széles, kifogástalan színű és fényű gyöngyöt őriznek.
A legszebb gyöngy a moszkvai Zozima-múzeum hibátlan gömbalakú, áttetsző, csodás fényű és színjátékú, 111.5 grain súlyú példánya, melyet egyesek azonosnak tartanak a francia koronakincsek elrablásakor eltűnt "Gyöngyök királynője" néven ismert gyönggyel.
A legérdekesebb gyöngy az úgynevezett "Déli Kereszt". Ez a csodás darab kilenc szép gyöngynek összenövése révén jött létre. Hét darab, egyenes vonalban összenőve, alkotja a kereszt szárát, egy-egy gyöngy felülről a másodikhoz hozzánőve, a kereszt két ágát. A Déli Keresztet 1883-ban találták Nyugat-Ausztrália partjain.
TENYÉSZTETT GYÖNGYÖK.
(Nevelt gyöngyök, Mikimoto-gyöngyök, Zuchtperlen, Perié cultivée.)
Tenyésztett gyöngyöknek nevezzük mindazokat a gyöngyöket, melyek kétségtelenül emberi beavatkozás következtében keletkeztek. A tenyésztett gyöngyök őseiül a kínai édesvízi gyöngykagylókban nevelt álgyöngyöket és gyöngyház-Buddhákat tekinthetjük.
A gyöngytenyésztés elsősorban KOKICHI MIKIMOTO érdeme. 1913-ban szedte ki MIKIMOTO az első, maga tenyésztette gömbölyű gyöngyöt a tengeri gyöngykagylóból.
MIKIMOTO gyöngyei 1921-ben jelentek meg az európai piacokon, legelsőnek Londonban
A tenyésztett gyöngyök nem mind egyformák; csak kis százalékuk elsőrendű.
Mohs: 3